Két nő bennem

"...két nõ lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak..."...izgat az ismeretlen, a váratlan a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom...
Szeretném azt hinni, hogy szerelmese vagyok. Valakibe, akit nem ismerek és aki nem szerepelt a terveim között. A több hónapos önmegtartóztatással, a szerelem elutasításával éppen az ellenkezõjét értem el annak, amit akartam: most hagyom, hogy magával ragadjon az elsõ ember, aki másként figyelt föl rám, mint a többiek...elveszíthetem...és ha valóban így is lesz ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyû ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda..."

"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettõl kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nõ elkezd játszani. De ami elõtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte õket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.
Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nõ beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb.
Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerû úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetõséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával."