A két énem

Átok vagy égi jel?..néha nem is tudom... Egyszer az égbe visz, máskor rohadtul unom, hogy mindig megtalál mind a két énem. De mégis így vagyok teljes, úgy érzem. Adni is tud, ha kell Ez a kettős állapot Írásaimban láthatod,Talán majd jobb leszek, de addig ilyen vagyok Persze, hogy változom, Mégis önmagam maradok! Mindíg itt van mindkét énem! Szét tép! De egyben is tart amíg érzem. Egyik énem azt sziszegi, királynő vagy, uralkodj! Másik énem csendre inti ne taposs és ne harcolj! Nem mondhatod Te meg nekem ne bántsam a lelkeket, uralkodom ,ezt kell tennem mert különben szenvedek! Hallgass most egy picit reám ne légy gonosz szüntelen, könyörögve kérlek, ne már, tovább ezt nem tűrhetem! Két énem van, hadakoznak, kié lesz a győzelem, királynővel hajba kapnak kezeimet tördelem. Érdekes, hogy mennyire el lehet rejteni a külvilág elől az érzelmeket. Minden nap felkelek, teszem, amit tennem kell: bevásárlás, főzés, takarítás, egyéb ügyek. Apám már kezdettől fogva arra nevelt, hogy soha ne mutassam ki, milyen vagyok valójában vagy hogy mit érzek. Szerinte ez olyasmi, amit szégyellni kell. Mintha benne lenne a sztereotípia, hogy csak az normális, aki boldog, így nekem is annak kell mutatkoznom. Egészen addig, ameddig egyedül nem maradok, így is teszek. Aztán amint tudatosul, hogy maradt időm magamra is, összezuhanok. Felsorakoztatom magamban életem összes kudarcát és levetítem hozzá az összes megvető, szánakozó arcot, amit valaha láttam. Rájövök, hogy senkinek sem kellek, pedig nekem még mindig nagyon sokat jelent mindenki, akivel egy jó emlékem is akadt. Egyedül vagyok, fojtogatóan egyedül, ám mindezt magamnak köszönhetem. Én martam el magamtól mindenkit aki egy kicsit is számított. Nem csoda hát, ha előbb-utóbb elfogy az emberek türelme, tettem róla, hogy így legyen.látszólag megvan mindenem, de én érzem, hogy csak egy roncs vagyok. Mintha egy féreg szép lassan belülről rágna szét, egészen addig, amíg már kívülről is rohadok...inkább álomba zuhanok és elhitetem magammal, hogy majd egy olyan holnapra ébredek, ahol a "ma" még csak meg sem történt.